Nem mindig van idő a megfelelő tervezésre és átgondolásra, hiszen sokszor külső tényezők sürgetnek minket a költözésben. Például a pénzügyi lehetőségek nem engedik meg egy lakás megvétele után, hogy teljeskörű felújítást végezzünk, vagy új berendezést vásároljunk. Sokan ilyenkor azt mondják, egy rövid időre megfelel egy egyszerűbb, és ha majd lesz rá keret belevágnak.
Egy lakásban mindenkinek mást jelent az alapszükséglet, de úgy gondolom leszögezhető, hogy a lakhatónak nyilvánításhoz mindenképpen szükség van szaniterekre, konyhabútorra. Amennyiben ezek megvannak, máris jobb a helyzet, hiszen ezek nélkül létezni sem igen lehet, pótlásuk viszont mindenképpen költséges tétel. A második körben jöhetnek az alapvető használati tárgyak.
A konyhában kell valamilyen főzésre alkalmas gép, az edények, tányérok és egyéb alapkellékek. A szobában valamilyen ülőalkalmatosság, és a legfontosabb, valamilyen ágy. A fürdőszobában pedig egy mosógép. És ennyivel talán meg is lennénk, ha nem élnénk ennél jóval magasabb igényrendszerben.
Sokan ilyenkor hajlamosak mindent megvenni fontossági sorrend nélkül, csak a szűkös pénzforrások miatt alacsonyabb minőségben és a lehető legalacsonyabb áron. Na ez a legrosszabb, amit tehetünk. Sokkal jobb választás, ha írunk egy listát, mire van szükségünk, a lista alapján felállítunk egy fontossági sorrendet, és a tételekhez tól-ig árat és választási lehetőséget rendelünk.
Érdemes a hosszú távra vásárolt darabok esetében nem spórolni – hiszen így csak növelnénk a fajlagos kiadásunkat -, hanem a komolyabb alapdarabokra rászánni a pénzt, és az egyszerűbb, gyakrabban cserélhető tételeknél választani csak az olcsóbbat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenből a legdrágábbat kell venni, mert a magas ár nem mindig jelent egyet a minőséggel.