A pompás varjúháj kedvelt évelő, előszeretettel ültetetik ágyásszegélyként, tetőkertekbe is, de nagyon jól mutat edénybe ültetve is. Nagyon jól tűri a szárazságot, a fagyot, ezért sziklakertekben is gyakran látható. Virágaiban nyár közepétől egészen októberig gyönyörködhetünk. Az öregedő töveket ajánlott 5-6 évente szétosztani, és újból elültetni.
A Sedum félék jellemző tulajdonságai
Manapság hazánkban is egyre nagyobb az érdeklődés a sziklakerti növények iránt. Népszerűségük oka, hogy az évelők gyorsan fejlődnek, és kevés gondozást igényelnek és változatosan használhatók fel.
Míg az alacsonyabb fajták talajtakaró növényként, a magasabb fajták ideálisak ágyásba ültetve. Nagyon mutatósak egynyári ágyásban is, hiszen a társak elvirágzása után- ősztől levelükkel és virágukkal az első fagyok beálltáig díszítenek. A Sedum a varjúhájfélék családjába tartozó nemzettség, több mint 500 féle faja található meg szerte a világban. Nemcsak a mérsékelt éghajlaton, hanem a meleg mediterrán területeken is jól fejlődnek. Meglehetősen igénytelenek, az életfolyamataik, és a felépítésük jól alkalmazkodik a száraz klímához, hiszen a húsos pozsgás levelek jól raktározzák a nedvességet.
A pompás varjúháj ültetése és gondozása
A pompás varjúháj (Sedum spectabile) kedvelt Sedum fajta, de gyakran láthatjuk ágyásokban a Sedum ’Herbstfreude’ bokrokat, amely a S. spectabile és a S. telephium hibridje. A középmagas varjúhájfélék közé tartozik, magassága az évszaktól függően általában 40-60 cm-t ér el. Év közben leveleivel, majd a nyári szezon és virágbőség után apró sötétrózsaszín, kárminvörös, bordós színű bogernyőbe tömörülő virágával díszít. A tojásdad alakú levelei változatosak, lehetnek gyengén fogazottak, vagy éppen ép szélűek. További jellemzője, hogy a szárával együtt sok nedvességet képes raktározni.
Ültetése
A pompás varjúháj szinte egész évben telepíthető, kivéve a téli hónapok fagyos időszakait. Ágyásba telepítve 30-40 cm-es tőtávolságra ültessük. Kedveli a napot és rendkívül jól tűri a szárazságot így csak igen minimális gondozást igényel. Bokrosodó növény, egy jól fejlett tő általában 20-30 sűrűn álló hajtást fejleszt ki. Ültetőföldre nem érzékeny, és jellemezően a tápanyag igénye sem magas. A pompás varjúháj tő sajátsága, hogy télen visszahúzódik a talajba, majd tavasszal új levélhajtásokat növeszt. A tövek 5-6 év elteltével elöregednek, ilyenkor célszerű szétosztani, majd az alaposan letisztogatott töveket ismét elültetni.
