A karbantartást nélkülöző, nem megfelelő működésű gázkészülékek extrém biztonsági kockázatot jelentenek a zárt terekben. Szerencsére a szénmonoxid-mérgezések kockázata a karbantartásnak, illetve néhány óvintézkedésnek köszönhetően radikálisan csökkenthető.
A szénmonoxid az egyik legalattomosabban támadó mérgezőanyag, amellyel kapcsolatba kerülhetünk; szagtalan gázról beszélünk, amely esetében a mérgezés tünetei könnyedén összetéveszthetők más megbetegedésekkel és rendellenességekkel. Az általános rosszullét, a fejfájás, a szédülés és a hányinger ezer más okkal hozható összefüggésbe, így aligha gyanakodunk szénmonoxid-mérgezésre. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság közlése szerint évente átlagosan 400 esetben riasztják a tűzoltóegységeiket szén-monoxid-mérgezéssel összefüggő esethez.
Bizonyos időközönként ellenőriztetnünk kell a lakásban lévő tüzelőberendezéseket, illetve a gázkészülékek felületét is. A felületek ellenőrzésére azért van szükség, mert a lerakódó por miatt az égéstermékek elvezetése akadályba ütközhet, így ebben az esetben is mérgező gáz keletkezhet.
Mindenképpen szükséges a kémények rendszeres ellenőrzése is. Gyakran előfordul, hogy valamilyen idegen tárgy tömíti el a járatot. Noha a korszerű szabványos kémények esetében vakolat- és tégladarabok nem okozhatnak veszélyforrást, a madarak és darazsak fészkei képesek meggátolni a gázok távozását. Ilyen esetben a nyílt égésterű tüzelőberendezésekben keletkező gázok nem tudnak megfelelően távozni, a mérgező gázok pedig a szoba levegőjébe kerülnek.
Abban az esetben, ha nyílt égésterű tüzelőberendezést használunk, amely a szoba levegőjéből táplálkozik oxigénnel, mindenképpen gondoskodnunk kell a megfelelő légcseréről. Nem véletlenül látunk szellőzőrácsokat a társasházak bejárati ajtóin. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a napjainkban gyakran alkalmazott műanyag nyílászárók gyakorlatilag „hermetikusan” szigetelnek, így ezek használata esetén még fontosabb a megfelelő szellőzés biztosítása. Sőt, napi többszöri alkalommal teljes átszellőztetésre van szükség.
Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy a háztartás egyes készülékei alkalmasak arra, hogy befolyásolják vagy megváltoztassák a légtérben uralkodó légnyomást; ilyenek a szárítógépek, a konyhai páraelszívók, klímaberendezések. Ezek a berendezések megfordíthatják a kéményben az égéstermékek áramlási irányát, ami következtében mérgezőanyagok juthatnak az élettérbe.
Ahogyan említettük, a szénmonoxid szagtalan gáz, amelynek a felderítése rendkívül nehéz, hiszen a kezdeti tünetek összetéveszthetők már egészségügyi rendellenességekkel. Éppen ezért olyan megoldásra van szükség, ami megbízható módon ad riasztást a mérgező gáz jelenlétéről. A tüzelőberendezésekkel rendelkező háztartások számára mindenképpen szükséges a szénmonoxid-érzékelő alkalmazása. Ez tulajdonképpen egy apró készülék, amit megfelelő módon kell elhelyeznünk. Mivel a szénmonoxid könnyebb a levegőnél és felfelé száll, így az érzékelőt a laktér felső részén, de nem a fal és mennyezet találkozásánál kell elhelyezni. Ez a hasznos szerkezet életet menthet, éppen ezért figyeljünk arra, hogy csakis megbízható gyártó termékei mellett döntsünk.
