A konyha helye lakáselrendezési szempontból mindig a közösségi terek között van. A mai divatos lakáskialakítás szerint közvetlenül kapcsolódik az étkezőhöz és a nappalihoz, amivel tágas teret lehet kialakítani. Hátránya a konyha folyamatos látványából és a nagy térben terjengő szagokból adódik, de ezek gondos kialakítással és odafigyeléssel elkerülhetőek.
Ideális esetben a konyha a lakás bejáratához közel helyezkedik el, így hazaérkezve könnyen le tudunk pakolni, emellett közvetlenül kapcsolódik az étkezőhöz. A konyha berendezését a konyha mérete, formája és a nyílászárók elhelyezkedése határozza meg.
Alapvetően öt fő konyhatípust különböztethetünk meg, a forma szerint. Létezik egysoros konyha, mely az egyik falon végigfutatott bútorzatot takarja. A másik a folyosókonyha, ami a bútorzat két oldalon, egymással szembeni elhelyezkedését takarja, egy általában hosszúkás, folyosószerű térben. De van L-alakú, U-alakú és G-alakú is.
Egyfalú konyhát általában szűkebb, kisebb terű helyiségekben, kisebb családok esetén szokás kialakítani. Előnye az egy falhasználatból adódik, hiszen alapvetően csak egy falat kell berendezni, csempézni, azonban komoly hátránya lehet, hogy a munkavégzés ideális esetben háromszög alakú munkavégzése ebben a típusban egy egyenes vonallá változik, ami miatt főzés közben ide-oda kell rohangálni.
A folyosókonyha esetén a legideálisabb, ha a mosogató és a tűzhely egy oldalra, míg a munkafelület és a tárolás a másik oldalra kerül. Az L-alakú az egyik leggyakoribb elhelyezés, a leglényegesebb pontja, hogy a sarkokat minél jobban használjuk ki, mert így egy roppant kényelemes helyiséget kaphatunk.
Az U-alak tágas helyet igényel, és a kialakítás után egy sok extra hasznos területtel rendelkező konyhát kaphatunk. A G-alak az U továbbfejlesztése, melyben egy kis középső részen elhelyezkedő pulttal toldják meg a hasznosítható felületek méretét.
