Szinte mindenkivel előfordult már, hogy a ruhát egészen más színben, állapotban vagy méretben szedte ki a mosógépből, mint ahogy betette. A mosási „balesetek” oka néha maga a nem megfelelően működő mosógép, a legtöbbször azonban a felhasználói oldalon történnek mulasztások. 

olvasson tovább »

A mikrohullámú sütő is azokhoz a találmányokhoz tartozik, amelyeket egy véletlen felfedezésnek – és persze egy zseniális kutatónak - köszönhetünk. A mai konyhák alapvető készüléke hatalmas méret- és funkcióváltozáson ment keresztül, ma már nemcsak melegít és olvaszt, hanem süt, főz és grillez is. A legújabb technológiának köszönhetően pedig a szabadtéri sütögetések faszenes aromája is megjelenik az ételekben.

olvasson tovább »

Korábbi cikkünk után elkezdtek szépen gyűlni a konyhai malőrökről szóló hozzászólások, történetek. Ezek közül most azokat szedtük össze, amik kizárólag férfikéz követett el. Jöjjenek az erősebb nem legmókásabb melléfogásai.

Rántotta még lehet belőle

A tapasztaltak tudják, hogy a forró olaj mennyire veszélyes jelenség, de emberek vagyunk, a dolog üzenete csak akkor jön át igazán, ha testközelből, saját bőrünkön tapasztaljuk a lángra lobbant olaj erejét. Így volt ezzel Matyi is, aki most már teljesen biztos, hogy tart otthon tűzoltókészüléket. "Hamburgerhúst sütöttem és lángra kapott alatta az olaj. Persze baromi tapasztalt tűzoltó lévén az égő olajat vízzel akartam eloltani. Mi mással?! Az egész konyhában szétfröcsögött a cucc, gusztustalan fekete, kormos olaj volt mindenhol. De ez egyáltalán nem vicces."

olvasson tovább »

Számos magyar háztartásban a szamovár a mai napig megtalálható - akár a lakás díszeként, akár a padláson porosodva. De vajon hányan tudnánk beüzemelni? Egyáltalán: tudjuk-e pontosan, mire is való?

A szamovár fogalma a köztudatban szervesen összefonódott az orosz teázási hagyományokkal. Napjainkban általában teafőző eszközként ismerik, holott eredeti funkciója a vízforralás; a felforralt vizet pedig természetszerűleg bármihez felhasználták. A teázás, mint köré épült rituálé csak később alakult ki.

A szamovár szó az orosz cамо- („maga”) és вар- („főz”) szavak összetételéből alakult ki, jelentése: magától forral. A szerkezet valóban egy hordozható tűzhelyhez hasonlatos: a középső részbe rejtett fűtőcsőbe töltik a szenet (illetve orosz vidékeken a fenyőtobozt, amitől különleges zamatot nyer a teavíz), illetve az eköré épült tartályba a forralandó vizet. A szamovárt egy teáskannatartó koronázza, amelyre a külön edényben elkészített teasűrítményt helyezik, hogy a szamovár gőzölje, illetve melegen tartsa. Ezt a teasűrítményt öntötték fel aztán a forró vízzel, illetve a legváltozatosabb módon ízesítették.

olvasson tovább »

Számos háztartásban a mozsár mind a mai napig előszeretettel használt konyhai eszköz, amit a fűszerek őrlése mellett millió más dologra is lehet használni. Vannak, akik a mák, a gabonafélék, a tea, a kristálycukor, a dió, mogyoró és csokoládé, pászka illetve a gyógyszerek összezúzását bízza a mozsárra, sokan azonban a szilárd magvak, bogyók, termések összezúzása mellett pesztót, szószokat, mártásokat is a mozsárban készítik, és keverik csomómentesre.

Kattints a képre, ha több mozsarat akarsz!

Az ősember mozsara 

Nemcsak a ma embere tudja, mi mindenre jó a mozsár, már az ősember is ismerte annak egészen kezdetleges változatát. I.e. 9000-ből való leletekről kémiai vizsgálatok segítségével megállapították például, hogy a mezolitikum embere színezőanyagok szétzúzásához használta a mozsár-szerű eszközt. Az egyik leleten talált pigment például az okker volt, ami a barlangrajzoknál használtak sok ezer éve.

olvasson tovább »

Mikor a nagymamám elmesélte, hogy az ötvenes években nem volt hűtőszekrénye, tágra nyílt szemmel kérdezgettem, hogy hogyan oldotta meg az élelmiszerek frissen tartását. Mosolyogva magyarázta, hogy minden nap épp annyit vásároltak, amennyit el is fogyasztottak, ismeretlen volt a hétvégi nagybevásárlás fogalma - igaz, ekkor a boltok kínálata is elég távol állt a hipermarketek árubőségétől. A jégszekrény, amelybe nap mint nap jeget kellett vásárolni, mindig is luxusnak számított - pedig évszázadokon át ez volt a hűtés egyetlen lehetséges módja. A késő középkorban próbálták meg először mesterségesen előállítani a hideget, ám a gépi hűtésre még várni kellet, egészen az 1840-es évekig - bár ehhez képest csak 1913-ban dobták piacra az első háztartási hűtőt az Egyesült Államokban.

olvasson tovább »