"Nap mint nap tapasztalom, hogy a főzés teljes spektruma alkalmas az érzelmek kifejezésére, arra, hogy a szó szoros és átvitt értelmében is finoman a tudtára adjuk valakinek: fontos nekünk, figyelünk rá. Azért írom e sorokat, mert biztatni és segíteni szeretnék mindenkit, hogy főzzön annak, akit szeret, vagy annak, akit szeretni szeretne."

Lehet, hogy nem túl szerencsés névválasztás ez a muscovado, talán túlontúl kifinomultnak hangzik, pedig nem is az. Pusztán arról van szó, hogy nagy kedvencemmel, a karamellel akartam indítani életem első fagyi készítési projektjét, ám nem az ízre, hanem a textúrára koncentrálva. Nagy fagyi őrült nem vagyok, válogatós viszont annál inkább, és ha nem szuper selymes, krémes az állaga, hanem vizes, kristályos - szigorúbb természetű olvasóim gyorsan ugorják át ezt a sort - már megy is a kukába.

Azért döntöttem a fehér rokon helyett e mellett a lágy, finomítatlan, sötétbarna nádcukor mellett, mert használatával megspóroltam a karamell készítés maceráját, és ezerrel koncentrálhattam a tökéletes állag elérésére. Remélem látszik a fotón: mission completed.

Rengeteg recept és tudományos értekezés elolvasása után úgy summáztam a siker titkát, hogy a bizonyos krémes állag eléréséhez masina szükséges, mert általa érhető el a kásásodásért felelős jégkristályok megsemmisítése. Mivel ilyen gépem nekem nincs, nem marad más, mint a valódi kézműves út. A vonatkozó receptek viszont szinte kivétel nélkül azt írják: gép hiányában ránk vár a jégkristályok szétzúzásának hálás feladata, méghozzá oly módon, hogy óránként kivesszük a masszát a mélyhűtőből és kézi mixerrel átkeverjük.

olvasson tovább »