Talán ijesztőnek tűnik első látásra az Inv/Alt dizájnereinek patentes megoldása a kerámiabögréken, ennél is szemöldökemelőbb látványt nyújt a szakés-tojáslikőrös-teás pohárka üvegtalpas pótlási lehetősége, az excentricitás különös jegyeivel, azaz helyenként három füllel felszerelkezett darabokról nem is beszélve, de mindennek logikus, és a való életből táplálkozó alapkoncepciója van.

Vannak olyan emberek, akik nagyon ragaszkodnak a dolgaikhoz, és ezeket az illemtani szabályok elleni vétkezéstől való félelem sem oldhatja fel bennük. Ilyen például, amikor valaki esküvőre is a kedvenc farmerében szeretne elmenni, vagy mindent az ütött-kopott bögréjéből akar inni, pezsgőtől a kakaóig. A természetes elvásódási folyamatokra ugyanők borzasztóan érzékenyek, így a letört fülekre különösen. Aztán vannak olyanok is, akik egészen extrém testhelyzetben szeretnek iszogatni, ezért szükségük van két, esetenként három fülre is. És olyanok is természetesen, akik pedig egyáltalán nem veszik a fáradtságot arra, hogy különböző készleteket vásároljanak, és ezeket szépen elrendezgessék egy vitrinben, megfelelő időközönként portalanítsák, és kivárják, hogy kellő létszámú vendégsereg gyűljön össze és végre fel lehessen azokat avatni. Nem, egyáltalán nem jellemző ez minden háziasszonyra, háziúrra pedig még kevésbé. Az átalakíthatóság nekik főként kedvez.

Az, hogy az első darabok elkészítését valószínűleg egyikük csalódott kiscsoportos sarja ihlette, mit sem csorbít a végeredményen. És ha csorbítana is, könnyen lehetne egy új füllel pótolni.