Az ünnepek közeledtével egyre sűrűsödnek a vacsorák és a vendégeskedések, de főzési tudományunknak nem árt megteremteni a megfelelő körítést. Annak érdekében, hogy ne jöjjünk zavarba a terítésnél, és megteremtsük a megfelelő környezetet, összegyűjtöttük azokat a tudnivalókat, amikre mindenképp szükség lesz, ha ünnepi vacsorákat rendezünk.

Helyfoglaló

Hiába a gyönyörű teríték, a hibátlan fogások, ha nem jut elegendő hely, és az asztal mellett zavaróan közel kell ülnünk egymáshoz. A megfelelő étkezőasztal kiválasztása után ideális esetben 55-60 cm széles és 35-40 cm mély területet kell hagyni vendégeinknek, hogy ne érezzék magukat beszorítva. Ha ehhez még a tányérokat és a poharakat is hozzá vesszük – ami további 20-30 cm-t igényel – akkor egy egészen kis létszámú, négy személyes vacsorához minimum 80x80 cm-es asztalra lesz szükség, de még jobb, ha egy 110 x 80-as méretűt választunk. Hat személyre a 180 x80 cm-es asztal az ideális, de végső esetben meg lehet oldani egy 120x80-as asztallal is. Ne hagyjuk ki a számításból, hogy a szék megfelelő távolsága az asztaltól 60 cm, és akkor kényelmes ül a vendég, de további centiméterek kellenek ahhoz, hogy az asztal körbejárható legyen. Mindent összevetve - és ez az étkező helyiség kialakítása szempontjából is döntő fontosságú lehet -, egy négyszemélyes vacsora, szépen tálalva minimum 10 négyzetméternyi helyet igényel a lakásban, ha még körbe is akarjuk járni az asztalt.

Alkalomhoz a forma

A fenti adat kizárólag a jól bevált és megbízható, hagyományos szögletes asztallal működőképes, mivel ez foglalja a legkisebb helyet.  Ha igazán társasági életre vágyunk, akkor az ovális forma a legelőnyösebb, de ehhez nagy térre van szükség. Négy főre minimum 80x120 cm-es asztal szükségeltetik. Ugyanez a probléma a kerek asztalokkal, amelyek kényelmesek és mutatósak, de szintén sok helyet igényelnek. Például egy 70cm átmérőjű kerek asztalnál csak három személyt lehet kényelmesen leültetni.

Terülj, terülj

Először is vendéglátós körökben dupla terítővel kezdik a dolgot, és a tányérokat az asztal szélétől egy tenyérnyi távolságra helyezik el szabályosan. Legalulra kerül az a nagyméretű lapos tányér, ami csak alátétként működik, erre teszik rá a kisebb lapostányért, és végül ebbe helyezik a leveses tányért. Ha több főétel is van, akkor a kisebbik lapostányért cserélgetik jobb körökben, de otthon ritkán duplázzák a lapostányér műfaját. Ha a vacsorához salátát szolgálunk fel, és a profikat akarjuk követni, akkor nem a levesestányér kerül legfelülre, hanem a salátástányér, és a leves csészéje kiszorul a jobb oldalra. Ennél azonban sokkal elterjedtebb az a változat, hogy a leves mélytányérban marad és a salátástál szorul ki, a bal oldalra. Ami örök problémát okoz, az kevésbé a tányér, mint inkább az evőeszközök sorrendje. A villákat – bal oldalon – az étkezések sorrendjében helyezzük el kívülről befelé haladva. Jobb oldalon, a kések sorrendje szintén kívülről befelé halad, és jó esetben számuk megegyezik a villákéval. A kanál szintén a jobb oldalra kerül. Ha a tányérok fölött keresztben szintén evőeszközöket lehet találni – kanalat, villát, de kést soha -, az biztos jele annak, hogy számíthatunk desszertre is. Ha a desszerthez kés is kell, azt mindig a bal oldalon, a villák fölött találjuk a desszertes tányérra helyezve. Újabb bonyodalmakat szokott okozni a szalvéta kérdése. Rendes helye a villák mellett van - és nem alatta - a bal oldalon. Lehet a tányérba is tenni és a pohárba is szépen vagy trükkösen összehajtva. A textilszalvétát érdemes egy mozdulattal széthajtani és az ölünkbe teríteni. Már csak a poharak hiányoznak: a tányértól jobbra fent kezdjük el felrakni őket a használat sorrendjében belülről kifelé haladva.

Kedvcsinálónak összegyűjtöttünk néhány vidám tányért a galériában.

7 kép

 

1

2

3

4

5

6

7

 

Dekoráció

A terítő, a szalvéta és a tányérok már önmagukban is harmonikus kompozíciót kell, hogy alkossanak, de ezen túl is használhatunk tulajdonképpen bármit, ami stílusunkhoz illik és ízlésünknek is megfelel. Egyetlen kőbevésett szabály van csak: szem magasságba nem szabad díszeket és virágcsokrokat komponálni, mert ezek zavarják a kommunikációt. A többi a kreativitásunkra van bízva a szalvétagyűrűtől az asztali futón át egészen az extrém megoldásokig.