Vallás és képzőművészet popkultúrával súlyosbítva: ez Kordian Lewandowski Super Mario Piétája.

Bár több helyen sántít a lengyel művész interpretációja, a római Piétára alkalmazott Super Mariós utánagondolás mindenképpen minimum érdekesnek számít, mint kulturális hiperlinkek szövevényes hálózata, és úgy is, mint  több korszellemet érintő, de végeredményben modern dizánj termék.

Kicsit nézzünk a mélyére ennek a kultúramixnek! Az eredeti alkotás, a római Piéta, Michelangelo 1498-as márvány szobra. Minimális Bibliaismerettel is elhelyezhető a megfelelő kontextusban, jelentése "szánalom". Az ábrázolás pedig eszményített szépséget és tisztaságot tükröz - mint  reneszánsz mű, lenyűgöző.

Kevésbé lenyűgöző a '80-as évekbeli japán Nintendo cég kreatívjainak varázsgombás látomása Márióról, a brooklyni olasz vízvezeték szerelőről, aki egy csövön keresztül jut el (Csiperke Királyság) Mushroom Kingdomba. Ott összetalálkozik Mérges Gomba Barack hercegnővel. A játék folyamán pedig (ügyetlenségünkből kifolyólag) számtalanszor halálnak halálával hal. Mindenek felett a Super Mario töretlen áhítatnak örvend 1985 óta, és számtalan verziót, újragondolást megért, szelleme gyakorlatilag halhatatlan bizonyos körökben és a 12 év alatti gyerekeknél.

Valahol  kedves ötlet a számítógépes-Wii-s játékszobába, amit tulajdonosa templomként tisztel és használ, szobrot állítani ennek a legendás, két dimenziós pixelhősnek, amitől többlettartalmat és líraiságot nyer. Ugyanakkor gyászos képet fest a tárgykultúráról (és minden egyéb téren a 21. századi kultúráról), ha tömeggyártásra alkalmasnak találják majd egyszer: kérdés megmarad-e a tartalmi mélysége. De gondolom nem. Kuriózumként, mint egyedi műtárgy, és mint megmosolyogtatóan komikus, ugyanakkor  - túl egyértelmű utánérzés: zseniális.