Elsősorban nem azért kötődünk a tárgyainkhoz, mert szépek, hanem mert apró eltérések egyedivé tették, megkülönböztették őket a széria többi darabjától. Kisebb-nagyobb hibák már a gyártás során is keletkeznek, de a használat során változnak legtöbbet a tárgyaink. Ráfröccsen néhány festékpötty, a kiskutyánk megrágcsálja, letörik a füléből egy darabka, elmosódik a minta - és máris saját története lesz. Szerintünk az apró hibák nem csökkentik a tárgy értékét, hanem épp hogy megsokszorozzák, ezért olyan darabokat kerestünk, amelyek nem kevés humorral pont erre hívják fel a figyelmet.

Az apró hibák szexepilek. A roncsolás fétise viszont közelít a perverzió felé, mégis imádjuk a Rosenthal ikonikus vázáit, amelyek a ripityára tört porcelán hatását keltik. Hasonlóan vonzónak találjuk a Revol csészéit, amelyek összenyomott műanyagpoharaknak álcázzák magukat. A környezettudatos intést is hallhatjuk belőle, milyen nagy pazarlás tíz másodpercig használni egy poharat - egy automatából vásárolt presszó kávé felhörpintéséhez nem kell több idő, a rövid életű műanyagpohár pedig máris a kukában landol. 

8 kép

 

1

2

3

4

5

6

7

8

 

A hiba esztétikájának nagymestere Jason Miller, ő döbbentett rá a megrepedt üvegfelületek szépségére, és neki köszönhetjük az elcsúsztatott mintákkal hódító teáskészleteket is. Az utóbbi megmutatja, hogy mennyire erősen belénk ivódott, hogy a porcelánfestők szigorú szabályok szerint helyezik el a motívumokat - Miller megbontotta ezt az egyensúlyt, és ezzel izgalmas hatást ért el. Hasonlóan nagy hatást tett ránk Richard Hutten pixelhibás perzsaszőnyege, amely a lefagyott monitorunk képjelét vetíti a hagyományos mintázatba. Varázslatosak Ante Vojnovic táncra perdülő székei is, amelyek élettel telnek meg azáltal, hogy kibillenti őket a megszokott, stabil helyzetükből. A dédnagymamától örökölt billegő székünk sem bosszankodásra késztet, hibája sokkal inkább szeretetreméltóvá teszi.