Anjelica Houston a nagyközönség számára főleg az Adam's Family Morticiájának karakterét jelenti, holott első filmes megjelenése az 1968-as James Bond Casino Royalban volt. Kalandokba keveredett Ryan O'Neallel,  20 évnyi se vele-se nélküle kapcsolatot ápolt Jack Nicholsonnal, míg végül 1992-ben feleségül ment a híres szobrászhoz, Robert Grahamhez, és bohém tanyát, három hálószobás otthont és műtermet egyesítő közös kaliforniai házukban éltek. Két éve, egy nappal karácsony után a szobrász meghalt, így az óriási, különleges, bőkezűen eklektikus elemeket ötvöző ingatlan most a piacra került.

Venice, Kalifornia államban, Los Angeles nyugati részén fekvő kerület, ami csatornái, óceán parti sétautai és persze gondolái miatt jogosan viseli a Velence nevet. Itt található egy híres-hírhedt graffiti Jim Morrisonsról, és egyébként sem áll távol a hely szellemétől a bohém életvitel. A különcöket és művészeket mágnesként vonzza, ahogy Robert Grahamet is a Charlie Parker emlékművét és a Honolulu Kortárs Múzeum kapuját is jegyző szobrászt. Felesége, Anjelica Houston unszolására - aki kikötötte, csak akkor költözik a bohém negyedbe, ha épít neki egy rendes házat - tervezte meg és építette fel ezt az erődítménynek is beillő, multifunkcionális ingatlant.

Ahhoz, hogy egyszerűen művészlakásnak tituláljuk ezt a 1995-ben készült házat, túlságosan nagy és sokoldalú. Érdekes, izgalmas összeolvadása a francia, a mediterrán és a Bauhaus stílusjegyeknek, valamint egy csinosabb raktárnak. Különböző élethelyzetekhez különböző építészeti jellemzők társulnak ebben az épületkomplexumban. Láthatóan a könnyűszerkezetes, hangárszerű részek és épített épületek egyaránt megtalálhatóak az épületegyüttesben.

Az alkotásra szánt részen egy masszív művészeti stúdió képezi a létesítmény centrumát:  ipari hangulatú, hangárszerűségét büszkén viselő épületszerkezet elég magas ahhoz, hogy monumentális szobrokat is készítsenek benne, ugyanakkor mivel az ezekre jellemző acélszürkeség helyett elemei  fehérek, közvetlenül  házhoz tartozás erősítik, nem tűnik ideiglenesnek vagy felvonulási területnek. 

A kiállítótér már kapott gipszkarton falakat, vakolatot. A szobrok alatt álló posztamensek színben passzolnak, látványban megismétlik a bejárattal szemben álló, és az irodába vezető galéria falának árnyalatát (holott ezek normál esetben fehérek szoktak lenni). A padló továbbra is beton.

Élesebb a váltás a donga boltozatos lakórészben: már parkettát, szőnyeget kapott a  nyitott nappali-étkező együttes, melynek folytatása a könyvtárszoba. Innen nyílik néhány erkély, padlótól-plafonig érő ablakok, melyek a belső kertre illetve az utcafrontra néznek. Bútorok terén az múlt század eleji, faragott fa érvényesül eredeti szövettel, és lényegében nincs olyan falrész, ahol ne lenne egy festmény vagy szobor.

Teljesen öntörvényű, burjánzó kert kopott, régi balinéz fabútorokat téglával kirakott teraszon, úszómedencét, jakuzzit foglal magában rengeteg kis és óriás cserepes virággal, néhány árnyat adó fikusz fákkal és itt-ott előkerülő bokrokkal, bukszusokkal.

Az épületeket összekötő folyosó belső kertet hozott létre egy karakteres betongerendával szimbolikusan leválasztva. A csupasz betonfalak mellett pedig szintén burjánzanak a növények. Kicsit magyar vonatkozású félig kész, bevakolatlan családi ház fílingjét hozza, ahol elharapódzott a gaz - de ennek a jól működő és akaratlagos megfelelőjét.

Anjelica Houston 18 millió dollárért árulja a gigantikus komplexumot, ami nem biztos, hogy más is meg tud tölteni, mint egy hasonló kaliberű művész házaspár, de utoljára a remény hal meg.