Tavasszal általában még azok is kedvet kapnak a kertészkedéshez, akiknek nincs kertje - a napfényes erkélyek, gangok, ablakpárkányok megtelnek virágcserepekkel, amelyekből mostanra már kibújtak az apró hajtások. A legjobban azokat a növényeket szeretjük, amelyek gyönyörűek, de egyben ehetőek is, még a kerttulajdonosok is tudják, hogy nincs annál kényelmesebb, amikor közvetlenül a konyhában szüretelhetjük a fűszernövényeket, zsenge hajtásokat, csírákat - egy friss tavaszi saláta elkészítéséhez szentségtörés lenne tartósított, szárított fűszereket használni. Hogy elkerüljük a kudarcokat, összegyűjtöttük a leghasznosabb tanácsokat és eszközöket a konyhai kertészkedéshez, körbenéztünk a fűszernövények közt és kipróbáltuk a csíráztatást.

Friss fűszernövények

Már a legtöbb szupermarketben kaphatóak cserepes fűszernövények, de ne lepődjünk meg, ha minden gondoskodásunk ellenére csak néhány hétig maradnak életben, egyetlen esélyük, ha azonnal átültetjük őket. Jó, ha tartunk otthon némi virágföldet és tápoldatot, amelyet mértékkel adagolhatunk a növényeinknek, így viszonylag hamar dús bokrokká fejlődnek majd - bár sokan nem szívesen használnak ilyen szereket az evésre szánt növényekhez. Ha megfelelő virágföldet választunk, nem feledkezünk meg a rendszeres locsolásról és elegendő napfényt biztosítunk a növénykék számára, nem is lesz szükség további kezelésre. 

A fűszernövények laza szerkezetű földben, alul lyukas edényben érzik jól magukat, mivel a gyökérzetük nem bírja a tartós nedvességet. A gondozást ne vigyük túlzásba, mert azzal is tönkre lehet tenni egy növényt, ha túl sok vizet és tápanyagot kap. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy a növény belerothad a földbe, vagy kisül a tápanyagtól. A hőmérséklettől, páratartalomtól, fajtától függ,, hogy milyen gyakran kell locsolni, az alapvető szabály szerint 5-6 naponta kell alaposan meglocsolni a növényeket és külön odafigyelni a nagyobb a nedvességigényű fajtákra, amelyek akár kétnaponta is megszomjaznak. A fűszernövények levelét egész évben lehet szüretelni, a konyhában lévő mini kertünk tehát folyamatosan hasznosul. Ha megfelelő kaspókat választunk a virágcserepeknek, akkor a növények a konyha díszévé válnak. Itt megnézheted, milyen darabokra bukkantunk!

A fűszernövények kis helyet foglalnak el, mivel hasonló méretük és igényszintjük miatt egy cserépbe több fajtát is egymás mellé ültethetünk. Az első feladatunk, hogy válasszuk ki, milyen friss fűszerekből szeretnénk, ha mindig lenne a lakásban. Ehhez nem árt, ha végigbogarásszuk a receptjeinket és kijegyzeteljük, hogy melyek a leggyakrabban használt és kívánt zöld fűszerek. Segítségképpen összegyűjtöttük a kedvenceinket!

A citromfű kellemes ízű és jó hatással lehet túlhajszolt idegrendszerünkre, frissen és szárítva egyaránt fogyasztható teaként, de nem maradhat ki a gyümölcslevesből, és egyes salátákból sem, sőt díszíteni is nagyon mutatósan lehet vele. 

A kakukkfüvet népiesen balzsamfűnek is hívják, ugyanis nagy segítséget jelenthet a gyomornak, ha a nehezebben emészthető bab-borsó-paradicsom levesekbe, vadas ételekbe, töltött káposztába teszünk egy keveset belőle. A szárított kakukkfűből főzött tea mézzel kedvelt gyógymód a köhögés enyhítésére. 

A bazsalikom Indiából származik, manapság az olasz konyha klasszikus fűszernövénye, jellegzetesen édeskés, fűszeres, borsos illatát és ízét számos illóolaj adja. Szintén nyugtatólag hat az idegrendszerre, és jótékony gyomorpanaszok esetén is. Afrodiziákumként fűszer vagy tea formájában fogyasztandó, hatása izgató.

A tárkony Erdélyből került hozzánk. Bár kissé kesernyés, csípős ízű konyhanövény, mégis kellemes ízt ad különböző szárnyasételeknek, halételeknek, leveseknek, s nem utolsó sorban nagy hasznát vehetjük ecetes savanyúságok eltevésénél. Gyógyító hatással is bír, jó vesetisztító, epehajtó és étvágyfokozó hatású. 

A rozmaring mediterrán származású félcserje. Enyhén kámforos illata, kesernyés aromája sokak számára kedvelt ízhatás. Elsősorban mártások, húsételek, töltelékek, gombás ételek ízesítésére használjuk. Fürdővízbe téve illatosít és felfrissít, forrázata ideg-és gyomorerősítő. 

A borsmenta  Egyes országokban a sülteket borsmenta-szósszal szervírozzák. A gyümölcssalátáknak egy pár levelecske igen pikáns, kellemes ízt ad. Kakukkfűvel, majorannával együtt használva pompás ízt köcsönöz a pulyka töltelékének. Gyógyhatása: Étvágyjavító, görcsoldó.

Az oregánó intenzív illatú, enyhén édeskés ízű növény, a spanyol és az olasz konyha nélkülözhetetlen eleme. Korábban mágikus gyógynövényként tartották számon, és csak az elmúlt kétszáz évben kezdték fűszerként is alkalmazni. Hatását tekintve gyulladáscsökkentő, köhögés és bronchitis ellen kiváló, továbbá gyomor, bélpanaszok, és menstruációs görcsök esetén is hatásos, az epe és a máj működésére kimondottan jó hatással van.

A snidling (metélőhagyma) kis helyen is elfér, sötétzöld levelei antibakteriális és emésztésserkentő hatásúak. Aromája a közönséges hagymáéra hasonlít, de annál jóval enyhébb, szendvicsek mellé tökéletes választás. Magról is könnyen termeszthető, illetve tőosztással szaporítható. 

Gyors sikerélmény: a zsázsa

Aki nem szeret főzni, és ritkán használ fűszernövényeket, de kedvet kapott a konyhai kertészkedéshez, annak ajánljuk, hogy ültessen zsázsát, amely az ókorban nagyon kedvelt salátanövény volt - és most reneszánszát éli. Kínában már háromezer évvel ezelőtt ismerték, I. Yin császári miniszter úgy vette számba a növényjegyzékében, mint a legfinomabb salátát. Magjait megtalálták az egyiptomi sírokban, Ovidius pedig afrodiziákumként emlegeti. A friss zsázsa magas C-vitamin-tartalmú, a tormához hasonlóan csípős ízű, de annál sokkal enyhébb, kellemesebb. Alkalmas vajas kenyér, szendvics ízesítésére, ételek díszítésére. Hozzákeverhető fejes salátához, így nagyon pikáns ízű salátát kapunk. Kiváló mártás, leves készíthető belőle.

A kerti zsázsa apró, barna magját bármikor vethetjük, a jó minőségű (lehetőleg homokkal kevert) földet lapos edénybe, tálkába, tányérba, műanyag dobozba tesszük. Két-három ujjnyi vastagságú földréteg már kielégítő lesz a növény számára, nyomkodjuk le, és vessük rá a magvakat, ezután fedjük le 1-2 mm vastag föld- vagy homokréteggel, és ezt is nyomkodjuk le. Az így előkészített edényt állítsuk sötét helyre, vagy fedjük le kartonpapírral, hogy a vetést ne érje a fény. A növényeket addig tartsuk sötétben, amíg kibújnak a földből, így nem marad a maghéj a levél hegyén. Ezután már bőséges megvilágításra, napfényre van szükségük, tehát a legjobb helyük az ablakpárkány belső - szoba felé eső - részén lesz. Fontos, hogy a vetést ne öntözzük felülről, mert a vízcseppektől a növények elfekszenek, ha vízáteresztő az edény, akkor állítsuk naponta 5-10 percre vízbe, hogy a talaj átnedvesedjen. A vetés utáni 10-12. napon már meg is kezdhetjük a zsázsa "betakarítását". Az edényben termelt növényeket a talaj felszíne fölött ollóval vágjuk le, ne húzzuk ki az egész növényt, mert gyökérszálai közé föld keveredik, és akkor nehéz letisztítani.

Csíráztatás kezdőknek

A csírák kifejezetten táplálóak, ízletesek és diétába is tökéletesen beépíthetőek, normalizálják az anyagcserét és jó hatással vannak a tápanyagok felszívódására, lebontására és beépülésére. A csíráztatás nem bonyolult dolog és még csak nem is tart sokáig. Naponta két alkalommal kell egy – egy percet foglalkoznunk vele és 3 – 4 nap múlva már le is "arathatjuk". Csupán egy csíráztató tálra és egy-két zacskó magra lesz szükségünk, amelyet bármelyik bioboltban beszerezhetünk néhány száz forintért. A tálakat illetően több variáció létezik, létezik műanyag tál és dekoratív agyag változat is. Az agyag hiába szebb, a műanyag könnyebben kezelhető és tisztítható (akár mosogatógépben is), az agyag edény kis lyukaiba könnyebben bepenészedik az anyag, sok munkával lehet csak rendesen kitakarítani. Láttunk egy illetve több emeletes verziót is, attól függően válasszunk, mekkora mennyiséget és milyen választékot kívánunk produkálni. A tálak legalsó szintjén egy zárt aljú edény van, melyben a csíráztatás során vizet tárolunk. Ezt a részt használjuk a magok beáztatása során. Felette egy – kettő esetleg három lyukas aljú tál található, melyben a magok csíráznak.

1. A kívánt mennyiségű, átválogatott, hántolatlan és vegyszermentes magot folyóvíz alatt átmossuk. 

2. Öntsünk rá annyi langyos vizet, hogy ellepje. Legyünk biztosak abban, hogy legalább kétszer annyi a víz, mint a mag. Ha lehet, használjunk ivásra alkalmas ásványvizet!

3. Az áztatási idő függ a magtól, célszerű a csomagoláson feltüntetett óraszámot alapul venni. Gabonaféléket általában 12 órán át, apróbb magvakat 4 – 6 – 8 órán át és vastagabb héjú, olajos magvak esetében kb. 1 napon át célszerű áztatni, annyi vízzel, amennyi ellepi a magot. Nem fontos, hogy pontosan betartsuk ezt az időt, nyáron ennél kevesebb idő is elég lehet. 

4. Az áztatás után újra öblítsük le a magokat langyos vízzel, majd helyezzük őket a lyukas tálakba. Ne feledjük, a legalsó, zárt tálban legyen víz, erre tegyük rá a magokkal a lyukas tálakat. Ha a legfelső tálban is csíráztatunk, takarjuk le egy kistányérral, hogy a megfelelő körülmények adottak legyenek. 

5. Vigyáznunk kell a magokra, hogy ne penészedjenek be, ezért mindennap öblítsük le őket reggel és este is langyos folyó víz alatt, majd alaposan csöpögtessük le róluk a vizet, mert ha a víz megáll a csírák alatt, rothadásnak indulhatnak. Ha egy nap elfelejtjük leöblíteni a csírákat, még nem károsodnak, de két nap után már elkezdenek penészedni.

6. A csíráztatás megkezdése után kb. 3 nappal látható az eredmény. Ha a levegő nagyon meleg és száraz, öblítsük hosszabban és gyakrabban a magokat.

7. Ha készen állunk a csírák learatására, öblítsük le őket utoljára, próbáljuk eltávolítani a maradék maghéjakat, majd csöpögtessük le, és tároljuk hűtőben. Tartsuk műanyag zacskóban vagy üvegben, így friss marad, és a hűtőben lassan tovább fejlődik még néhány hétig.

8. Tálalás előtt mindig öblítsük le, és tegyük kis időre közvetlen napfényre.

Itt nézegethetsz kellékeket a konyhai kertészkedéshez!